Hétvégi feladat volt: parasztgúnyát húzni és indulni a határba. Indulni filmet forgatni. Hugicámnak ismét kisfilmet kellett készítenie, ezúttal az általa korábban írt novellát kellett megfilmesítenie. A novella a dédimamánkról szólt és azokról a történetekről, amiket ő mesélt nekünk. Merthogy sokat mesélt, szeretett regélni a gyerekkoráról.
Példának okáért az egyik történet: akkoriban nem az volt a kérdés kora reggel ébredés után, hogy magassarkú topán vagy tornacipő. Kipattantak az ágyból a gyerekek és rohantak a lábbelikhez – mert nem mindenkinek juthatott. Aki gyors volt, az nem “meztélláb” mászkált egész nap. Aki nem szedte szaporán a kis tappancsát az ágyból kiugorva, az bocskor nélkül maradt. Nem volt annyi cipő, mint gyerek. De valahogy mégis túlélték.
Apropó, lábbeli. Megtaláltam dédi szandálját – kissé megette az idő vasfoga, és a lábamat is feltörte, de talán így autentikusabban játszottam a parasztasszonyt. Bár drága jó apukám szerint képtelenség, hogy valaki, aki késsel-villával eszi a palacsintát, az ilyesmit el tudna hitelesen játszani. Lényeg a lényeg, hogy megpróbáltam.
Azért az operatőr és a rendező kitettek magukért, Kati gondoskodott a kellékekről is. Pontosítva: tett rá kísérletet. A szántóföld mellet ücsörögve egy “lakomát” kellett előadnunk. Volt kolbász, kenyér, hagyma, bor. A kenyér szeletelt és barna volt, a kés kissé életlen a kolbász szeléséhez. A bor állítólag finom volt – akik vezettünk, nem tudjuk bizonyítani. (Mer’hogy igazi parasztasszony nem megy gyalog szántóföldre. 🙂 ) A kolbász szintén jóízű volt, és szerencsére kitartott a forgatás végéig. Ugyan azt az instrukciót kaptuk először, hogy a két rúd kolbászból csak egyet együnk meg, hátha újra fel kell venni a jelenetet… aztán javítva: csak az egyiknek a felét, hátha többször is fel kell venni. 😀 Végülis nem kellett, egész’ hamar végeztünk.
Mindent egybevetve én élveztem a hülyéskedést, a társaságot. A színészi pályát azonban nem nekem találták ki, ilyen babérokra nem török mostanság, efelől mindenkit biztosíthatok. 😉
Fotók: Börzsei Bence
Kommentek