A zene diadala

Fogalmunk sincs róla, milyen a mélyszegénység, az igazi nyomor. Amikor csak szemét vesz körül, a szó legszorosabb értelmében. És talán arról sincsen fogalmunk, hogy az a szemét, ami körülvehet, az milyen értéket képvisel. Igen, értéket. Nem vagyok képzavarban, ezt a szót akartam használni.

Nagyon sokszor megnéztem már egy videót, közösségi oldalakon emlékeim szerint egyszer-egyszer a ‘megosztás’ gombra is rányomtam. Fogalmam sincsen,hogy így kikhez, hány emberhez jutott el a videó és annak az üzenete. Arra jutottam, bemutatom itt is, a Grüezi blogon. 🙂 Íme a Landfill Harmonic Orchestra:

A történet helyszíne Latin-Amerika, egy paraguay-i nyomornegyed, Cateura. Az itt élők a szeméttel és a szemétből élnek. Naponta tonnaszámra borul le a teherautókról a hulladék és a törmelék. Az itt élők pedig rögvest elözönlik a terepet, ugyanis ez biztosítja a megélhetésüket. Igen, a szemét. Ebből élnek. Pontosabban abból, amit innen kihalásznak és hasznosítanak.

Valaki egyszer csak fura dolgot készített a szemétből, egy hangszert. Aztán jöttek az újabb instrumentek. Valódi hangszerekre nem volt pénz, így a kukák tartalmából farigcsáltak ezt-azt; olajos hordók, vízvezetékek, kanalak, ládák – mind-mind kincsek lettek. Egyre több fiatal kezdett menedéket találni a zenélésben. És azáltal, hogy ők menedéket kerestek, adtak is, méghozzá nekünk. A zenéjüket. Amit hallgatva újraértelmezhetjük a világunkat. Újraértékelhetünk. Értékelhetünk. Sok mindent.

“A muzsikus magában hordozza a zenét, nincs szüksége különleges hangszerekre. Ő maga a zene.” /Marlo Morgan/

Ezek a fiatal zenészek az újrahasznosításnak is új értelmet adtak. Megmutatták a világnak, hogy ami szemét, az valójában nem is az. Már ha nem akarjuk, hogy az legyen. Az akaraton és  a szándékon ugyanis sok múlik. És talán rávilágítanak arra a kérdésre, hogy ha ők a hulladékból kincseket tudtak létrehozni, akkor mi miért nem tudunk a rendelkezésünkre álló dolgokra értékként tekinteni. És nem, nem arra gondolok, hogy fogjuk az olajos kannát, villát és készítsünk hegedűt. De talán vannak értékeink, amiket nem becsülünk eléggé. És nem feltétlenül használati tárgyat lehet csak mondani, én kicsit szabadabban is értelmezném. Mindenki kutasson a fejében és maga körül! Jó kincskeresést! 🙂

fotó: Landfill Harmonic