Jobb, mint bármilyen gyógyszer vagy terápia. Hasznosabb, mint motivációs videókat nézni, bölcs idézeteket olvasgatni arról, hogy minden rajtad múlik, mindent képes vagy te magad alakítani, megváltoztatni. Szó se róla, tényleg igaz, hogy te vagy mindennek a kulcsa. Ám sokkalta célravezetőbb ezt nem pusztán olvasni vagy látni vagy hallani, hanem megélni. Átélni. Átélni a történetet, mindenestül.
Tegnap volt szerencsém részt venni a bOdyssey előadásán. Fantasztikus volt, még most is a hatása alatt vagyok. Kalandtúra és érintésterápia – a definiálás tökéletes, hiszen kalandozunk Odüsszeuszként és eközben nem látjuk az eseményeket, hanem érezzük, megéljük. Beültünk egy terembe, ahol az alapvető instrukciók, tudnivalók birtokában fel kellett venni minden „nézőnek” egy szemkötőt. Az érdekes az volt számomra, hogy nem igazán hiányzott a látásom az előadás során. Mindannyian kaptunk egy kísérőt, aki a történeten végigvitt, átsegített. Egy kísérőt, akit nem látok, de valamiért megnyugszom, ha újra megfogja a kezem, ha újra hallom a hangját. Hihetetlen.
Én voltam Odüsszeusz, aki nekiindult az útnak, aki elbúcsúzott, aki ígéretet tett, hogy visszajön. Én voltam a fa, amiből a hajót ácsolták. Hallottam a lótuszevők kacagását, a tomboló Küklopszot. Kirké disznóvá változtatott. Utaztam a hajón, mikor vihar tépázta és ide-oda dobáltak minket a hullámok. Hallottam a sziréneket. Jártam az alvilágban… És Odüsszeusz végül hazaért.
A kísérőknek minden elismerésem, mert valóban: ahányan vagyunk érzők, annyiféleképpen reagálhatunk a történésekre és nekik ehhez alkalmazkodniuk kell. És nemcsak hogy kell, tudnak is, igazán profi az előadás. Próbáltam megnyílni, amennyire csak lehet, de bizonyos, hogy feladtam azért a leckét Katának, a kísérőmnek.
Kata, köszönöm az utazást! Felejthetetlen élmény volt. És hazaértem.
Egyetlen aprócska megjegyzés még idekívánkozik: aki csak teheti, menjen el és élje át, de én még a szeretteimet is meglepném egy ilyen kalandtúrával – mindenki mosolyogva és vidáman fog távozni a Szondi utca 83-ból, ezt garantálom.
A társulatnál jobban pedig úgysem tudnám megfogalmazni, hogy pontosan mi ez az előadás. Íme, ők így vallanak magukról és a történetről:
Az Odüsszeia itt és most, veled történik. Te vagy Odüsszeusz, te vagy Pénelopé és Télemakhosz, a hajósok és a kérők – minden benned, veled, általad megy végbe. Nem kívülálló befogadó vagy, nem néző, hanem „érző”. Mi pedig nem színészek vagyunk, hanem kísérők, akik felidézik, eljátsszák veled a mesét, eldünnyögik, elringatják, eldögönyözik.
A testeddel semmi intimebbet vagy fájdalmasabbat nem teszünk, mint egy közepesen erőteljes masszőr – s ezt a játékszabályt természetesen neked is be kell tartani.
Testestül-lelkestül benne vagy a történetben. Add át magad neki, hagyjad, hadd sodorjon a mese arról az emberről, aki bolyong a világban, keres valamit, s szeretné otthon érezni magát valahol. Például Ithakában. Vagy saját testi-lelki valójában.
Az index.hu készített a társulatról egy videót, érdemes megnézni; az alábbi linken elérhető: Itt mindenki meg fog taperolni
A képek forrása: bOdyssey
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: