<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Grüezi</provider_name><provider_url>https://gruezi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Tamás Anett</author_name><author_url>https://gruezi.cafeblog.hu/author/tamas_anett/</author_url><title>parasztgúnyát húzni</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hétvégi feladat volt: parasztgúnyát húzni és indulni a határba. Indulni filmet forgatni. Hugicámnak ismét kisfilmet kellett készítenie, ezúttal az általa korábban írt novellát kellett megfilmesítenie. A novella a dédimamánkról szólt és azokról a történetekről, amiket ő mesélt nekünk. Merthogy sokat mesélt, szeretett regélni a gyerekkoráról.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Példának okáért az egyik történet: akkoriban nem az volt a kérdés kora reggel ébredés után, hogy magassarkú topán vagy tornacipő. Kipattantak az ágyból a gyerekek és rohantak a lábbelikhez - mert nem mindenkinek juthatott. Aki gyors volt, az nem &quot;meztélláb&quot; mászkált egész nap. Aki nem szedte szaporán a kis tappancsát az ágyból kiugorva, az bocskor nélkül maradt. Nem volt annyi cipő, mint gyerek. De valahogy mégis túlélték.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Apropó, lábbeli. Megtaláltam dédi szandálját - kissé megette az idő vasfoga, és a lábamat is feltörte, de talán így autentikusabban játszottam a parasztasszonyt. Bár drága jó apukám szerint képtelenség, hogy valaki, aki késsel-villával eszi a palacsintát, az ilyesmit el tudna hitelesen játszani.  Lényeg a lényeg, hogy megpróbáltam.&lt;/p&gt;
&lt;a href=&quot;https://gruezi.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_3282-másolata.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-large wp-image-6085210 aligncenter&quot; alt=&quot;lábbeli&quot; src=&quot;https://gruezi.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_3282-másolata-600x399.jpg&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;399&quot; /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Azért az operatőr és a rendező kitettek magukért, Kati gondoskodott a kellékekről is. Pontosítva: tett rá kísérletet. A szántóföld mellet ücsörögve egy &quot;lakomát&quot; kellett előadnunk. Volt kolbász, kenyér, hagyma, bor. A kenyér szeletelt és barna volt, a kés kissé életlen a kolbász szeléséhez. A bor állítólag finom volt - akik vezettünk, nem tudjuk bizonyítani. (Mer&#039;hogy igazi parasztasszony nem megy gyalog szántóföldre. :) )  A kolbász szintén jóízű volt, és szerencsére kitartott a forgatás végéig. Ugyan azt az instrukciót kaptuk először, hogy a két rúd kolbászból csak egyet együnk meg, hátha újra fel kell venni a jelenetet... aztán javítva: csak az egyiknek a felét, hátha többször is fel kell venni. :D Végülis nem kellett, egész&#039; hamar végeztünk.&lt;/p&gt;
&lt;a href=&quot;https://gruezi.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_3328-másolata.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-large wp-image-6085212 aligncenter&quot; alt=&quot;szántón&quot; src=&quot;https://gruezi.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_3328-másolata-600x399.jpg&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;399&quot; /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mindent egybevetve én élveztem a hülyéskedést, a társaságot. A színészi pályát azonban nem nekem találták ki, ilyen babérokra nem török mostanság, efelől mindenkit biztosíthatok. ;)&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;Fotók:&lt;/em&gt;  &lt;a href=&quot;http://pixelegia.wordpress.com/&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Börzsei Bence&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>