Grüezi

Az idei Terézanyu-pályázat fődíjasa egy igazán különleges nő; alkot, ír, gyereket nevel és boldog. De nem volt ez mindig így. Ahogyan ő fogalmaz: “Csak a „halálom” után jöttem rá, hogy tulajdonképpen valaki más életét élem a sajátom helyett.” Egy nő, akit a megfelelési kényszer bezárt. Bezárta egy kapcsolatba. Bezárta az akkori énjébe. Egy rácsok nélküli… Tovább »

Fogalmunk sincs róla, milyen a mélyszegénység, az igazi nyomor. Amikor csak szemét vesz körül, a szó legszorosabb értelmében. És talán arról sincsen fogalmunk, hogy az a szemét, ami körülvehet, az milyen értéket képvisel. Igen, értéket. Nem vagyok képzavarban, ezt a szót akartam használni.... Tovább »

Hétvégi feladat volt: parasztgúnyát húzni és indulni a határba. Indulni filmet forgatni. Hugicámnak ismét kisfilmet kellett készítenie, ezúttal az általa korábban írt novellát kellett megfilmesítenie. A novella a dédimamánkról szólt és azokról a történetekről, amiket ő mesélt nekünk. Merthogy sokat mesélt, szeretett regélni a gyerekkoráról. Példának okáért az egyik történet: akkoriban nem az volt a… Tovább »

Elhaladtam a világ mellett. Vagy ő mellettem. Igazából a lényegen nem változtat, külön létezünk, egymástól fényévekre. Nem is arra vagyok kíváncsi, hogy melyikünk volt gyorsabb, ő vagy én. Sokkal inkább arra, hogy hogyan is érjük be egymást. Egyszerűen hiányzik az, hogy otthonosan mozogjak benne, értsem a jövés-menést. Vagy inkább ne is értsek semmit, csak akkor… Tovább »

 Mindig csalt a bújócskánál. Mint minden gyerek, ő is elkezdett számolni. És eltakarta a szemét. Csak a kezén az ujjak valamiért kis résnyire mindig szétnyíltak. Na, meg számolás közben forgolódott, hogy jól lássa, hová is bújik az ember lánya. Megmutatta, hogyan kell kinyitni a kiskert ajtaját, hogy kimehessünk. Fára mászott. Sőt! A tél közeledtével derült… Tovább »

Egy személyes élmény következik. Egy tanulságos, ám nem túl kellemes élmény. Alapvetően azt feltételeztem magamról, hogy jó emberismerő vagyok. Többnyire eddig beigazolódott minden, amit egy-egy emberről az első beszélgetés után lecsekkoltam, szinte mindig. Most valahogy mégis elhagytak a megérzéseim. Egy tökéletes nő a történet középpontjában, aki – mint utóbb kiderült – mégsem annyira tökéletes. Tettünk… Tovább »

  Néhány dologról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pontosabban tudomást sem veszünk róla már a kezdetektől. Ott van egy karnyújtásnyira (vagy még annyira sem). És mégis. Vagy talán éppen ezért. Ha sikerül társat találnod, utána már nem vagy egyedül, normális esetben. Ha fáj valami, akkor megoszthatod a másikkal. Mert ez is segít. Ha szomorú vagy, ne magadba… Tovább »

  Az elmúlt három hónap az életről szólt. Arról a nagybetűsről, amiben minden van. Rossz és jó egyaránt. Nehézség és siker. És persze döntések sorozata. Bizonyos körülményeket nem tudunk befolyásolni, pusztán csak alkalmazkodni tudunk hozzájuk így vagy úgy. Ilyen mások jelleme, ilyen egy nem várt esemény. A lényeg, hogy dönteni kell. Valahogyan. Lehetőség szerint jól…. Tovább »